Van egy pont az ember életében, amikor rájön arra, hogy nem tud tovább ugyanúgy működni.
Nem tud és nem akar tovább mindent elviselni.
Nem tud és nem akar tovább mindenkit megmenteni.
Nem tud és nem akar tovább úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
Ilyenkor sokakban felmerül a gondolat: vajon a rossz úton járnak? Mi lesz ha mostantól elkezd nemeket mondani és változtatni a dolgokon? És mi van ha lelkiismeret-furdalással párosul ez az érzés? Na pontosan ez mutatja: elkezdődött a gyógyulási folyamat!
A lelki gyógyulás pedig nem egy gyors folyamat. Nem egy motivációs idézet. Nem egyetlen felismerés vagy egy “gondolkodj pozitívan” nevű varázslat. Sokkal inkább egy lassú, néha (sokszor..) fájdalmas, de mélyen felszabadító visszatérés önmagunkhoz. Ahhoz a részünkhöz, akit valamikor régen megtanítottak arra, hogy túl sok, túl érzékeny, túl hangos vagy épp túl csendes. Tehát túlságosan önmaga!
Egy valami mindenkiben közös, ez a részünk a belső gyermekünk. Ő nem egy viselkedést jelent, hanem a kicsi én részed aki emlékszik. Minden rezdülésében, sejtjében ott van, ami történt vele. A szeretetteljes és a szeretetlen történetek is. Ő az a rész bennünk, aki emlékszik arra milyen volt félni, milyen volt egyedül maradni az érzéseinkkel, milyen volt nem elég szeretetet kapni, vagy éppen csak akkor kapni figyelmet, amikor jól teljesítettünk. Ilyenkor a gyermek megtanul alkalmazkodni, hiszen még függ másoktól. Elhiszi hogy terhet jelentenek nehéz érzései, emiatt megtanulja elfojtani őket, vagy megszokja hogy túl hamar fel kell nőnie és megoldania a saját problémáit.
Felnőttként pedig nem értjük miért nem tudunk őszinték lenni, miért csinálunk úgy mintha minden rendben lenne, pedig valójában semmi sincs rendben.
Folyamatos a bizonyítási vágy, mert mélyen belül ott a félelem, hogy nem vagyok szerethető. Így a felnőtt kapcsolatainkban gyakran a sebeink beszélnek, a sérüléseinkből kapcsolódunk, emiatt van hogy nagyon sokan boldogtalan kapcsolatokban élnek. De hogyan is élhetnének boldogan, ha nem tudják pontosan megfogalmazni mire vágynak, kik ők valójában, vagy hogy hol vannak a határok amit tisztelnek magukban és másokkal is be tudják tartatni?!
Szóval innen gyökereznek a nagyon jellemző párkapcsolati elakadások:
- Amikor valaki túlzottan ragaszkodik.
- Ha retteg az elutasítástól, ezért nem tud mélyen kapcsolódni.
- Amikor nem tud határokat húzni.
- Vagy ha mindenkinek meg akar felelni, folyamatosan bizonyítani akarja az értékességét.
- Ilyenkor nem a felnőtt ÉN reagál, hanem egy régen megsebzett gyermek, akiben a régi fájdalmak és reakciók aktiválódnak.
A gyógyulás akkor kezdődik, amikor abbahagyjuk az önmagunk és a külvilág ellen folytatott harcot!
Nem megjavítani kell magunkat, hanem sokkal inkább megérteni, mit miért teszel, miért úgy reagálsz, ahogy.
Amikor végre elkezdünk másképp kapcsolódni önmagunkhoz, őszintén, elfogadó szeretettel.
Már nem szégyelljük az érzéseinket, nem büntetjük magunkat azért, amit nem tettünk meg.
Képes vagy megadni saját magadnak a megerősítést, a biztonságot, az elfogadást, nem kell hozzá egy külső megerősítés!
Ez a felelősségvállalás. Önmagadért. Felnőtt működéssel.
Ez a nagyon fontos különbség felnőtt és gyermek között!
Ami megtörtént, nem tudod törölni, sem megváltoztatni, de mostantól másképp csinálni igen!
A gyógyulásunkért felnőttként már mi felelünk és ez a lehetőség mindenkinek megadatik, mindegy most milyen helyzetben van.
Van választásunk. Ha azt érzed, hogy nincs választásod, azt is Te választottad..!
Ez ijesztő? Inkább legyen felszabadító. 😊
Megtanulhatsz nemet mondani.
Kiléphetsz bántó kapcsolatokból.
Megtanulhatod felismerni saját szükségleteid.
Megtanulhatsz pihenni bűntudat nélkül.
Elkezdheted újraépíteni azt a kapcsolatot önmagaddal, amit eddig talán hosszú évekig elhanyagoltál.
A valódi gyógyulás sokszor csendes, lehet hogy lassan történik és nem mentes fájdalomtól sem.
Nem azt jelenti, hogy soha többé nem fogsz összeomlani. De amikor fáj, már nem hagyod magad benne, mert szereted magad és elég erős vagy ahhoz hogy gyorsan felállj, új eséllyel, újult erővel.
Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerethető legyél!
Talán ez az egyik legfontosabb felismerés, ami később mindent megváltoztat.
Légy sebezhető, légy érzékeny, vagy ha Neked úgy tetszik, legyél „túl sok”. 😊
Mostantól minden nehéz helyzetben mondd ki:
